A „titkok könyvtárára” Johannes V. Buttlar amerikai író és tudós hívta fel a figyelmet Időkiesés című könyvében, amelyben egy müncheni üzletember, bizonyos Bartholomaus Schmidt emlékeit idézi, aki saját szemével látta azokat az írásokkal telekarcolt ősrégi pálmaleveleket, amelyekről felolvasták a múltját és a jövőjét.
Attól kezdve sokan jártak a gyerek csodájára, de még többen voltak, akik nem mertek a közelébe menni. A kis Rajiv ugyanis hatéves korában beszéd helyett még csak mutogatott. Ám ha az előtte megjelent felnőttek közül hosszas szemlélődés alapján rámutatott valakire – az illető néhány hónapon, sőt olykor néhány héten belül meghalt.